2.

-Nézz már szembe a tényekkel! Tomnak nem te kellesz!

-Igazad lehet, de tennem kell valamit! Meg kell értenie, hogy Gina nem hozzávaló!

-Mégis mit fogsz tenni? Talán megint fojtogatni kezded? – mosolygott rá a lány.

-Én? Honnan szeded ezt a marhaságot? Én nem fojtogattam! Semmi közöm ahhoz, mi a suliban történt!

-Ugyan már! A barátnőd vagyok! Látom, amit látok!

-Azt gondolod, hogy meg tudtam volna ölni Ginát? Butaság! Nem vagyok képes ilyen dolgokra!

-Ha te mondod…

Jade erőtlen lett, amikor ezt kimondta. Érezte ő is, hogy valami nincs rendben vele, de sehogyan sem tudta megmagyarázni. Fehér arcán mosoly jelent meg, és hirtelen valahonnan nagyon mélyről, a lelkéből, megszólalt az a jól ismert hang.

-Ahhoz, hogy megszerezd Tomot, meg kell ölnöd Ginát! Öld meg!

A hang csak ismételgette ezt az egy mondatot, Jade szinte eszét vesztette a hallatán.

-Nem!- kiáltotta fel hirtelen.

-Mi a baj? Jade, jól érzed magad?- rángatta ki barátnője gondolataiból.

-Persze, jól vagyok.- kapott észbe Jade.

-Nem akarlak megbántani, de nem gondolod, hogy el kellene felejtened Tomot, és új életet kezdeni?

-Igazad van! Jó ötlet ez az új élet! Holnap el is kezdem!- mosolygott Jade.

Sötétedni kezdett, majd megjelent a Hold. Jade csak bámulta a fehér korongot, arra gondolt, hogy mi lesz holnap. Látja e még Tomot valaha, vagy a sok fájdalom, amit a fiú okozott neki, majd teljesen eltaszítja.

-„Holnap új életet kezdek! Ideje lesz már!”- gondolta.

Megfordult az ablak előtt és ledobálta a ruháit, majd elindult a fürdőszoba felé.

Levetkőzött, majd belemártotta lábát a kád forró vízébe. Nyugalmat érzett és megkönnyebbülést. Teljesen ellazította izmait és lassan elmerült.

A telefon csörgés viszont felkavarta a relaxációját. Felemelkedett és a mobiltelefonja után matatott.

-Igen?- szólt bele.

-Szia. Engem nem ismersz, de én már hónapok óta figyellek és végre rászántam magam, hogy felhívjalak.- makogott egy férfihang a telefon másik végén.- Azt hiszem itt az ideje, hogy meghívjalak a bálba. Eljönnél velem? – folytatta egyre határozottabban.

-Nem értettem a nevedet! –kiabált Jade.

-Tom egyik barátja vagyok. Hallottam mi történt köztetek és gondoltam, ha már úgysem érdeklődsz iránta, akkor bevallom, mit érzek. Sok veszíteni valóm úgy sincs.

-Igazad lehet, de még mindig nem tudom a neved. Elárulnád?- érdeklődött a lány.

-Persze. Pierre vagyok.

-Nos, Pierre, nagyon köszönöm a meghívást, de nem szándékoztam elmenni a bálba. – jelentette ki.

-Nagyon sajnálom. Elnézést kérek, hogy zavartalak. További szép estét. –mondta és már le is tette a kagylót.

Jade értetlenül állt kezében a mobiljával és gondolkozott. Meglepte ez a furcsa hívás, de pár pillanat alatt döntött és visszahívta a számot.

Hosszasan csörgött, míg egyszer felvették. Pierre volt az, aki beleszólt.

-Igen? Mit szeretnél még? Hallgatlak.- mondta most már kissé ridegen.

-Sajnálom, amit az előbb mondtam, ha még mindig áll a meghívás szívesen elfogadnám. Persze, csak ha nem találtál már más lányt.

-Köszönöm Jade. Boldog vagyok, hogy elfogadod. Holnap este nyolckor érted megyek az autómmal. Így jó lesz?

-Persze. Én köszönöm, hogy nem utasítottál el, ahogy én tettem. Hirtelen jött, ezért zavarodtam meg. Tudod nehéz még Tom nélkül, de túl akarok jutni ezen.

-Gondoltam. Ezért is akarom, hogy gyere. Legalább kikapcsolódsz, és kicsit elfeledtethetem veled őt. Remélem. Tudom mennyire megbánthatott téged ez az ügy Gina-val.

-Igen. Bánt, de el kell felejtenem. Ne haragudj, de most mennem kell. Épp fürödtem mikor hívtál. Szia

-Szia Jade. Kellemes fürdőzést.- mondta, majd a vonal megszűnt.

Jade visszafeküdt a kádba és becsukta a szemét.

„El kell felejtenem. Ég veled, Tom!”