Egy átlagos vasárnap, egy nem mindennapi éjszakán megszületett Jade, egy különleges gyermek, aki még nem volt tisztában azzal a képességgel, amit az édesanyjától kapott. Anyja Liza már a terhessége alatt furcsa dolgokat vett észre magán és a hasában élő babán is. Orvosa biztosította, hogy lánya szépen fejlődik, semmilyen rendellenessége netán betegsége nem mutatható ki. Liza megnyugodott, többé nem foglalkozott a megmagyarázhatatlan eseményekkel, amik a családjával történtek. Nem tulajdonított nagy jelentőséget a tűznek, ami porig égette a házukat, sem a rémálmoknak, amikben a lánya egy csillag közepén fekszik és imádkozik. Liza új életet kezdett, de ahogy a lánya járni kezdett, majd beszélni a rémálmok visszatértek…

Teltek az évek és Jade felnőtt.

1.

-Boldog születésnapot kívánunk neked az egész osztály nevében!- fordult a tanár Jade felé. Kezében egy szelet torta, és valami apró dobozka lapult.

-Köszönöm szépen. Nagyon kedves, hogy gondoltatok rám. – mosolygott a lány.

-Ugyan már. Hiszen mi vagyunk a családod. Nem igaz Jade? – vágta oldalba padtársa.

-Hmmm…De. – makogott megszeppenten.

-Hány éves is vagy kislány?- nézett rá kérdőn a tanárnő.

-Most lettem 16 éves, bár nem tudom mi különleges van ebben, hiszen ez még mindig nem azt jelenti, hogy nagykorú lettem.- hajtotta le a fejét a lány.

-Nocsak! Szeretnél idősebb lenni? Miért várod ezt annyira?

-Tudjátok, van egy álmom, hogy majd egyszer valamiképpen megváltoztatom a világot. Anya mindig azt mesélte mikor kicsi voltam, hogy egyszer nagydolgokra leszek hivatott. Ezért szeretnék már végre 18 lenni, hogy tehessek valamit. Megváltoztathatnám a világot.

- Haha! Megváltoztatni a világot? Te? Ne röhögtess már! Ugyan mit tudnál tenni? Te is ugyanolyan szürke, hétköznapi ember leszel, mint anyád. A kopott kis édességboltjában fogod megváltoztatni az életedet.– nevetett fel az egyik hátsó padban ülő lány.

-Hogy mit mondtál? Ismételd meg azonnal! Mit képzelsz te magadról? Ne merj az anyámról így beszélni, különben…

-Különben mi lesz drága Jade? – kérdezte gúnyos mosollyal.

Jade mérgesen nézett, de nem ez volt, ami miatt félnie kellett volna Gina-nak, aki az osztályban a leggúnyosabb lány volt. Hirtelen fuldokolni kezdett, mintha víz alá nyomta volna valaki a fejét. A tanárnő gyorsan odarohant és már kísérte is le az iskolaorvoshoz.

-Nyugodj meg Jade! Még a végén megölöd!- nevetett fel egy hang a távolban.

Jade körülnézett a teremben, de nem látott mást, csak a rémült arcokat, akik kérdőn néztek rá.

-Hallottad ezt Lena? Ugye te is hallottad?

-Mit kellett volna? Jade mostanában elég furcsán viselkedsz! Szerintem a nyári szünetben pihend ki magad. Szünetről jut eszembe, akkor ugye számíthatok a kíséretedre a táborban? Ugye már említetted anyukádnak, hogy jössz velem?

-Francba! Elfelejtettem, ne haragudj! Ma beszélek vele, úgyis lesz valami vacsora, be akar mutatni nekem valakit. Tudod mit? Eljöhetnél te is! Lesz abból a fincsi süteményből is, amit annyira szeretsz.

-Akkor ott a helyem! Nagyon szívesen. Na jó, azért nem csak a süti miatt megyek. –mosolygott Lena.

-Oké! Akkor ott találkozunk! Most dolgom van! Rohanok. Szia.- nyomott barátnője arcára egy puszit Jade.

-„Valamit nem értek. Hogy lehet, hogy Lena nem hallotta a hangot ami olyan gonoszan nevetett? Igaza lehet. Pihennem kell, mert a végén még tényleg megőrülök. Egyébként sem értem Gina mitől lett rosszul. Úgy éreztem mintha megfojtanám a gondolatommal.”- elmélkedett magában Jade.

Két –három éve már, hogy ezt teszi. Anyja szerint semmi rossz nincs ebben, de Jade egyre jobban elhitte, hogy ez nem normális.

Elhessegette a negatív gondolatait, majd végigsétált a folyosón és közben a napi teendőit rendszerezte a fejében. Számára ez elengedhetetlen volt, hiszen úgy semmit nem felejtett el. Bár még így is voltak olyan dolgok, amiket kihagyott a szokásos tevékenységei közül.

Ilyen volt a születésnapja is. Nem szerette a születésnapokat, mert csak arra emlékeztette őt, hogy mennyi ideje van hátra még a nagykorúságig.

-Jade! Jade! Várj meg! –kiabálta a háta mögül egy hang, amit már nagyon jól ismert. Tom volt az, egy végzős tanuló, aki a mellettük lévő középiskolába járt. Jade titokban szerelmes volt bele, de persze ezt két éve barátságnak leplezte, ami valljuk be olyannyira jól sikerült, hogy mostanra már a fiú minden szerelmi ügyével a lányhoz rohan segítségért.

- Képzeld Jade, nagy hírem van. Megtaláltam azt, akire mindig is vágytam, még ismered is!- mosolygott rá a srác.

Jade teljesen elpirult, majd megfogta Tom kezét, amire ő átölelte.

-Végre teljesül az egyik álmom! Olyan boldog vagyok Tom! Végre megértetted!- ájuldozott a lány.

-Igen! Végre megtaláltam azt, akivel boldog lehetek! Gina-nál csinosabb, magabiztosabb és különlegesebb lányt nem is ismerhettem volna meg!

-Gina?- vált fehérré Jade arca.

-Igen! Hiszen mondtam is neked, hogy ismered. Jade én olyan boldog vagyok, hogy ezt megoszthatom veled!

Jade mosolygást színlelve ölelgette barátját, aki hirtelen fényévekre került tőle.

-„Gina!”- ismételgette magában a nevet. Szíve egyre jobban tele lett csalódottsággal.